Társadalmi háttér

A rock zene mostohagyereke

A mai amerikai ötvenesek – hatvanasok számára a gyerekkor világa erősen összefügg a doo-wop zenével. Az „oldies” fogalom a doo-wop korszak vége felé, a 60-as években született meg és a mai napig virágzik. A fiatalok is ismerik ezeket a régi dalokat, több rádióállomás is játssza ezt a zenét.

A doo-wop zene története, fogalma és ismertebb szereplői kevés figyelmet kaptak a zenetörténettel foglalkozó könyvekben és szakcikkekben. Robert Santelli szakíró és zenekritikus írja. „Lapozzad át bármelyik rock-történeti könyvet és nagy valószínűséggel csak nagyon kevés információt fogsz találni a doo-wop zenéről. Nincs értelmes indok, hogy miért hagyják figyelmen kívül az 50-es évek rock zenéjének ezt az előfutárját. Talán a rövid ideig tartó fénykorszaka okozhatja.„ Egy másik rock kritikus, Dave Marsh, a Rolling Stone magazin munkatársa és a The Heart of Rock and Soul könyv szerzője írta: „A valaha is lemezre vett legszebb dallamok egy részét azok a fiatal emberek írták és énekelték, akik három, négy vagy ötfős énekegyüttesekben álltak össze. Ez a doo-wop különleges diadala, ezért fontos, hogy helyreállítsuk központi szerepét a korai rock és soul zenében.

Könyvek a doo-wop zenéről

Emlitsünk meg néhány könyvet, amelyek a doo-wop zenével foglalkoznak. Phil Groia könyvét érdemes elsőként említeni, a „They All Sang on the Corner” a new-yorki doo-wop együttesek történetét és hányatott sorsát dolgozza fel. Lynn McCutcheon „Rhytm and Blues” műve a két stílus elemző feldolgozása, rámutat a két irányzat hasonlóságára és eltéréseire. Johnny Keyes, aki a Four Fellows együttes vezetője volt a „Du-Wop” könyvben testközelből mutatja be együttese létrejöttét, próbálkozásait és sikereit. A kilencvenes évek elején jelent meg először Jay Warner „American Singing Groups: A History 1940 – 1990”, amely rövid esszékben mutatja be a korszak legfontosabb együtteseit. Kedvenc könyvem Dr. Anthony J. Gribin és Dr. Matthew M. Schiff 2009-ben megjelent műve, a „The Complete Book of Doo Wop”, mely sok oldalról járja körbe a közelmúlt sajátos zenei korszakát.

Slágerlisták

Nézzük meg a doo-wop szereplését a slágerlistákon. Ha azt nézzük, hogy ez a stílus mennyire volt népszerű a R&R korszak kezdetén, akkor csalódni fogunk. A Billboard szerint az 1955 és 1988 közötti listákon a top 100 dalok 2%-a és a top 100 előadó 3%-a sorolható ebbe a kategóriába. A Billboard 1955 és 1987-es időszak Top 1000 dala közül 3,8% volt doo-wop és 4,4%-uk került be a Top 40-es listára ezekben az években.

Ha az elemzést leszűkitjük arra az időszakra, amikor a doo-wop virágzott, más lesz a kép. Az 1955 és 1963-as időszakban a #1 dalok 15,4%-a volt doo-wop és a Norm N. Nite Almanac szerint pedig az 10954 és 1963 között a legnépszerűbb dalok 19,7%-a tartozott ide.

Még pozitívabb lesz a kép, ha megvizsgáljuk a doo-wop elterjedtséget az oldies kategóriában. A legtöbb oldies zenét játszó rádióadó évente – kétévente felméri, hogy hallgatói milyen zenét szeretnek. Ezzel a hallgató is fontosnak érzi magát, ha a rádió kíváncsi az ő ízlésére, a rádiónak pedig fontos segítség a játszási listák felfrissítésére a hallgatói preferenciák alapján. New Yorkban a Top 500-as listán a doo-wop számok aránya 31,8%. A többi város hasonló mutatói: Houston 25,7%, Philadelphia 22,8%, Los Angeles 22%, Chicago 12,2% és 11,2% Kansas Cityben. Az átlag 18%, azaz a hallgatók által kedvelt rég dalok 1/5-e doo-wop. Ha arra gondolunk, hogy a doo-wop fénykorában sem kapott nagy promóciót és olyan nevekkel kellett harcolnia, mint Elvis Presley, The Beatles vagy a Motown Sound sztárjaival, akkor kedvező a mai kép.

A doo-wop és a rock 'n' roll kapcsolata

A másik ok, ami a doo-wopot háttérbe szorítja, hogy megjelenése egybeesik a rock ’n’ roll születésével. A legtöbb ember számára a R&R korszask kezdetét a „Rock Around The Clock” dal jelenti a „The Blackboard Jungle” filmből, valamint Elvis Presley színre lépése. Ez a reflektorfény elfed egy csomó olyan doo-wop és R&B zenét, amelyek ezen időszak előtt születtek.

Keveset tudunk a korszak énekeseiről és együtteseiről. Ez részben annak tudható be, hogy a korszak lemez cégeinek a dalok voltak fontosak és nem az előadók, akkor még nem volt divat az előadók sztárolása. Gyakran előfordult, hogy ugyanannak a dalnak több változata is volt egyszerre a piacon. Jó példa erre a „Crying In The Chapel” 1953-as helyzete, amikor egyszerre hat változatban volt a lemezboltokban és közülük 4 fent volt a Top 10-ben a listán.

Érződik a Rock and Roll Hall of Fame szereplőinek az összetételén a doo-wop zenét éneklő együttesek háttérbe szorulása. Abból a 94 előadóból, akiket 1986 és 1997 között vettek fel, csak 8 kapcsolódik a doo-wop zenéhez. Öt együttes került be ide, kezdődött a Coasters-szel 1987-ben, 1988-ban követte a Drifters, a Platters (1990), Frankie Lymon and the Teenagers (1993) és a Shirelles 1996-ban. Felvettek három olyan énekest is Clyde McPhatter (1987), Dion (1989) és Hank Ballard (1990), akik igazából az együtteseikkel voltak igazában sikeresek: Dominoes / Drifters, Belmonts / Del Satins és Royal / Midnighters.

Magának a stílusnak a neve is görbe útat járt be. Eleinte összemosták a rock ’n’ rollal és a rhytm and blues-zal. Később úgy hivatkoztak rá, hogy az 50-es évek zenéje vagy az „Oldies” gyüjtőfogalom alá tartozott. Noha már 1961-ben megjelent nyomtatásban a doo-wop kifejezés, a hatvanas évek végéig alig használták. A betűzése is össze-vissza alakult, sokat változott az írásmódja: doo-wap, do-wop, doo-wopp, doohop. Alan Freed kezdte tudatosan a doo-wop elnevezést használni, én is ezt a formát használom a honlapon.

Nosztalgia hullám

A sok hányattatás ellenére a stílus fenn tudott maradni. Az első népszerűségi hullámot a hatvanas évek elején meginduló nosztalgia lemezsorozatok jelentették: Oldies But Goodies és a Golden Oldies album sorozat. Ezek az albumok rendkívül népszerűek lettek és előállt aza fura helyzet, hogy a rajtuk szereplő dalok közül többen népszerűbbek lettek, mint az eredeti megjelenésük idején. Példaként két dalt említek, a Five Satins "„In The Still Of The Night” és a Penguins „Earth Angel” dalai szuper sikerek lettek, a mai napig szereplnek az oldies listák élén.

A 70-es években több földi rádióadó is kezdett speciális doo-wop showkat sugározni (WCBS FM, New York – „Nite Train Show), valamint az ezredforduló környékén az internetes rádiók (The Doo Wop Express, DooWop Cafe). Útjukra indultak a különböző nosztalgia / retro koncertek. A mai napig koncertezik például az Earls, Cadillacs, Drifters, Cleftones és a Channels, igaz néha már csak egy tag van az eredeti együttesből. A sors iróniája, hogy ők ma sokkal jobban keresnek ezeken a koncerteken, mint évtizedekkel ezelőtt a fénykorukban.